2012. január 20., péntek

Bonny Becker: Medve látogatója

A mogorva Medve és az apró, szürke és ragyogó szemű egér karácsonykor érkezett a könyvespolcra, de azóta sem töltöttek túl sok időt a többi könyv között, rendszerint az ágy végében állnak, várva, hogy reggeli-esti-satöbbi mese legyen belőlük.

Soha senki nem jött látogatóba Medvéhez. Ez mindig így volt, és Medve biztos volt abban, hogy nem szereti a látogatókat. Még egy tábla is állt az ajtaján: NE GYERE BE!

De amikor az ajtóban felbukkan az egér, aprón, szürkén és ragyogó szemekkel, Medve nyugalmának vége. Bárhogyan próbálja kipenderíteni a hívatlan látogatót, az újra és újra felbukkan, és szelíd erőszakkal (van ilyen?) győzködi Medvét: ugyan teázzanak együtt. És végül ő nyer: a kandalló előtt üldögélve melengetik a lábukat, és teázgatnak. De csak miután szentül megígérte: ha megitta a teát, távozik.

Medve megköszörülte a torkát. Az egér figyelmesen nézett. Még soha senki nem nézett figyelmesen Medvére.

Na igen, így kezdődik. Egyszerűen az őszinte odafigyeléssel. A folytatás igazán bájos - és Katalin kedvenc része:

- Tudok fejen állni - jelentette be Medve.
- Figyelemre méltó! - kiáltott fel az egér.

A végkifejletet nem árulom el, nagyjából kikövetkeztethető. És jó. Így tehát minden jó. A történet is, a fordítás is, Kady MacDonald Denton varázslatos akvarelljei is. Medve lakása, ez a vidéki angolszász enteriőr, egyszerűen elragadó, ráadásul az illusztrátor nagyon eltalálta a szereplők kifejező testtartásait.

A könyv maga rendkívül igényes kiadás, a - szintén a Pongrác Kiadónál megjelent - Oroszlán a könyvtárban kiviteléhez hasonlít: fűzött, keménytáblás kötés védőborítóval. Utóbbi egy gyerekkönyvnél talán meglepő, hiszen jó eséllyel fél éven belül elszakad, elvész, ilyesmi, én mégis nagyra értékelem: egyrészt valóban védő funkciót tölt be, másrészt pedig egyszerűen szép.

Így hát nem bánom, ha sokadszorra kell is elolvasnom, hogy: Ott volt az egér! Aprón, szürkén és... azt hiszem, a többit már tudjátok.

2 megjegyzés:

  1. Látom, Kati kezelésbe vette a legkisebbet, ezek szerint minden oké. :) Irodailag örülünk!
    T.Ági

    VálaszTörlés
  2. Hű, igen, izé - bocsánat, küldök ám képet és nyilvános kommünikét :) De egyelőre meglehetősen sűrű napokat élünk, meseolvasásra jut idő, de blog- vagy levélírásra alig...

    VálaszTörlés